Erdély 2018. október 22-26. Czagány Kitti

Székelykeresztúron jártunk

2018. október 22-26. között Petőfi nyomába eredt Erdélyben a nyolcadikosok egy 43 fős csapata, Erzsike nénivel, aki az utat megálmodta és megszervezte számunkra, és a három osztályfőnökkel, Ili nénivel, Magdi nénivel és Péter bácsival. Nagyon tartalmas napokat töltöttünk Székelykeresztúron és környékén, és Erzsike néni útmutatásával ismerkedtünk a székely kultúrával, miközben sorra látogattuk a Petőfi emlékhelyeket is. Nagyon hálásak vagyunk Erzsike néninek, amiért megszervezte és lehetővé tette számunkra ezt a kirándulást, és kísérő osztályfőnökeinknek is, hogy sok türelemmel segítettek bennünket az utunkon. Visszatértünk után Magdi néni kérésére igyekeztünk összegyűjteni élményeinket, következzen ebből az alábbiakban egy összegző válogatás:

"A vártnál kicsit hosszabbra sikerült út után megérkeztünk a késő esti órákban a székelykeresztúri szállásunkra, ahol késői érkezésünk ellenére meleg és kedves fogadtatásban volt részünk. Vacsorára krumplilevest és milánói makarónit kaptunk, ami a többségnek ízlett.

Reggel nem kellett nagyon korán kelni és a hosszú út után senki nem maradt fent sokáig, ezért kipihent volt a társaság nagy része. Emiatt tudtunk koncentrálni az előadásra és az azt követő programokra. A reggeli után elmentünk a testvériskolánkba a Petőfi Sándor Általános iskolába. Elkezdtük az előkészületeket az '56-os forradalom és szabadságharcról szóló előadáshoz, és az iskolánkról szóló kiállítás.

Szerencsére mindennel időben kész lettünk. A műsort párszor elpróbáltuk, amire nagy szükség volt, mert a színpad sokkal kisebb volt mint amire eleve lett tervezve az előadás. Emiatt volt két-három változtatás amire nagyon kellett figyelnünk, hogy ne rontsuk el. A műsor végül olyan jól sikerült mint az iskolában, még a kevés hely és szokatlan környezet ellenére is. Úgy tűnt nem csak a tanárokat, de még a gyerekeket is meghatotta egy kicsit a műsor.

Mindezek után a Petőfi iskola nyolcadikos diákjai körbevezettek minket az iskolában. Megismerhettük milyenek itt a mindennapok és közben egy kicsit az iskola életéről is megtudhattunk érdekességeket. Majd kellemes beszélgetésbe elegyedtünk az ottani diákokkal, ismerkedtünk és barátkoztunk. A felnőttek örömére mindenki nagyon nyitott volt. A végén még egy rögtönzött szkander verseny indult.

Az iskola mellett volt egy bolt, ahova bemehettünk. Amit először picit viccesnek éltem meg ahogy 43 gyerek beszabadul egy nem túl nagy boltba vásárolni harapnivalót. Majd visszatértünk a szállásra és egy pár órás pihenőt tartottunk mielőtt nekivágtunk volna a délutáni és esti programoknak.

Első programunk a pihenő után, egy csoportmunka volt. Mindenki végigkísérhette Petőfi Sándor utolsó napját Székelykeresztúron, ha a programokat részben letöltötte vagy megnyitotta az erről szóló leírást, térképet, és feladatlapot. Ezt a Petőfi szobornál tehettük meg a téren ahol volt wifi. 4 fős csoportokba kellett alakulni és már mehettünk is a városba felfedezni, képeket csinálni, és utána járni dolgoknak. Ezután elsétáltunk egy olyan templomba aminek egyik érdekessége az volt, hogy a gyerekeknek, nőknek, és férfiaknak külön kellett ülniük a vallás szerint. És itt részt vettünk egy ökumenikus istentiszteleten. Miután ennek vége lett, mindenki kivonult és elkezdtük a mécses felvonulást. Szerintem gyönyörű volt a látvány és megható ahogy a este a sötétben rengeteg ember egy égő mécsessel a kezében a főtérre vonul. Mikor odaértünk leraktuk őket egy kőre. Majd a beszédek után, pár diák előadott egy műsort, ami nagyon jól sikerült. A nagy hideg ellenére nagyrészt mindenki élvezte az esti programot. Majd visszamentünk a szállásra, vacsorázni és utána aludni." (Bognár Réka)

"október 24. szerda

Hajnalban rázendített az eső és nagyon lehűlt a levegő. Ennek ellenére reggeli után, 9 órakor útnak indultunk. Megnéztük a Székely Iránytűt, majd Énlakán meghallgattuk a templom érdekes történetét és megnéztük a templomkertben álló 500 éves hársfát. Ezután visszautaztunk a szállásra, hogy száraz ruhát vegyünk fel, ugyanis teljesen eláztunk. Egy rövid pihenő után indultunk tovább.

Kőrispatakra szakadó esőben és jéghidegben érkeztünk, de érdekes volt a szalmakalap múzeum és mindenki kedvére vásárolhatott magának ajándékot. A napot színesítette, hogy egyik évfolyamtársunk beleejtette a telefonját egy pottyantós WC-be. Szerencsére sikerült kiszedni.

Ezután Erdőszentgyörgyre mentünk megnézni a Rhédey család kastélyát. A kiállítás érdekes volt, a kastély és a kertje gyönyörű. A kiállítás után a helyszínen is megtekintettük az elárasztott falu mementójaként felállított emlékművet.

A szálláson finom zöldborsóleves és sült krumpli várt minket vacsorára. ...

... A hosszú út után este hét óra körül érkeztünk meg az iskola elé, ahol a szüleink már vártak ránk. Örülök, hogy lehetőségem nyílt életemben először Erdélybe utazni, és rengeteg élménnyel gazdagabban hazatérni."(Szász Orsi)

"Itt egy unitárius lelkész asszony mesélt nekünk a templomról,a közelben lévő falukról, Énlakáról, és persze arról ami a temetőben van 500 éves hársfáról, amit természetesen mi is megnéztünk. Ezután visszaszaladtunk a buszhoz mert még mindig esett az eső nagyon, ezért visszamentünk a szállásra és átöltöztünk száraz ruhába, majd ezután tovább mentünk Kőrispatakra egy Szalmakalap Múzeumba." (Patkó Brigi)

"SZERDA

A harmadik napunkon Erdélyben egy elég mozgalmas nap volt, amit Erdőszentgyörgyön a Rhédey család kastély látogatásával kezdtünk. Két férfi mutatta meg nekünk a kiállítást és beszélt róla. Majd megnéztünk Bözödújfalun az emlékművet. Ezek után este az osztálytársam és az évfolyamtársam táncházat indítottak, ami szerintem jó volt." (Gyarmati Janka)

"A harmadik napon, október 24-én szerdán sajnos hajnalban el kezdett esni, de szerencsére minden tervezett látnivalót meg tudtunk nézni. Reggeli után, kilenc órakor indultunk útnak. Rövid megállót tartottunk a székely iránytűnél, majd megérkeztünk Énlakára. A falu templomában az unitárius lelkésznő fogadott bennünket, aki ismertette velünk a templom történetét. A lelkésznő vezetése után bementünk a templomkertbe és megnéztük az 500 éves hársfát, majd visszasétáltunk a szakadó esőben a buszhoz. Mivel nagyon eláztunk, ezért visszamentünk a szállásunkra átöltözni. Miután száraz ruhát váltottunk elindultunk Kőrispatakra. Az időjárás semmi nem javult. Ennek ellenére nagyon érdekes volt a szalmakalap múzeum, ahol megismerkedtünk a szalmakalap készítés hagyományával és persze rengeteg ajándékot vettünk. A múzeum után Erdőszentgyörgyre utaztunk, ahol megtekintettük a Rhédey kastélyt. A vezetőink elmesélték a család és a kastély törénetét, majd meghallgathattuk Bözödújfalu, az elárasztott falu sorsát. A kastélyban tett látogatás után még megnéztük a falu emlékművét, majd visszaindultunk a szállásunkra, ahol finom zöldborsóleves és sültkolbász várt minket. Vacsora után tartottunk egy táncházat, amely nagyon jól sikerült.

Másnap felidéztük a segesvári ütközetet, elidőztünk azon a helyen, ahol utoljára látták a híres költőt és megnéztük a Petőfi emlékmúzeumot Fehéregyházán. Segesvárra érve nagyot sétáltunk a várban. A nap utolsó állomása Medgyes volt. Itt megismerkedtünk az Erdélyben élő szászok történetével és megcsodáltuk jellegzetes építkezésüket is.

Rákövetkező nap reggel, igen korán fél hétkor elindultunk haza. Megálltunk Szelidnek váránál, majd Nagyszebenben tettünk egy kis sétát. Az erdélyi kirándulásunk utolsó látnivalója Déva vára volt.

Nagyon fárasztó, de egyben élménydús, látnivalókban gazdag öt nap után, örömmel öleltem át szüleimet Dunakeszin." (Szász Kinga)

"CSÜTÖRTÖK:

Mint minden nap ma is a reggeli után indultunk útnak. Ezen a napon már jobb volt az időjárás nem esett az eső és a szél sem fújt annyira. Mai napunk jelentős részét is Petőfi emlékének szenteltük. Felidéztük a segesvári csatát és megnéztük a helyszíneit. Voltunk azon a helyen, ahol utoljára látták a költőt, láttunk tömegsírokat, és megneztük a Petőfi emlék múzeumot Fehéregyházán.

Ezután Segesváron folytattuk utunkat. Nagyon szép középkori városról beszélünk. Itt sokat sétáltunk a várfalak között és a várba is volt szerencsénk felmenni.

 A nap végén pedig Medgyesre indultunk. Megismertük a szászok erdélyi betelepítésének majd kiárusításának történetét, jellegzetes építkezésüket." (Baricz Bora)

"A harmadik napon először Erdőszentgyörgyön álltunk meg a Rhédey család kastélyánál.

A kastélyban többféle kiállítást láthattunk többek között egy helyi festő alkotásait, az Erdély református templomairól készült látképeket, Bözödújfalú az elárasztott faluról készült hatalmas maketett, a láthatatlan erélyt és meg ehhez hasonló elképesztő kiállításokat.

Az aznapi második állomásunk pedig a makettváros helyszíne Bözödújfalu volt ahol még egy csoportos selfit is készítettünk az igazgatóval.  Itt fa síremlékműveket csodáltunk meg miket az elárasztott falu lakosainak állítottak fel.

Aznap még egy nagyon hangulatos kis táncházat is rittyentettek nekünk Dominik és Matyi. Nagy nehezen de meg tudták tanítani nekünk a lépéseket.

A negyedik napon az első úticélunk Fehéregyháza volt csináltunk is képet ahol Petőfit utoljára látták a segesvári ütközet helyszínén. Ezután a Petőfi emlékmúzeumba látogattunk el, ahol meghallgathattuk Petőfi életrajzát, megnézhettük a róla készült szobrokat és a róla szóló kiállítást is.

Az aznapi második úticélunk Segesvár volt ahol először egy kilátóba mentünk fel és kémleltük körbe majd az elvarázsoló színes kis házikók között sétálgatva végigjártuk a város nagy részét.

  

A harmadik célpontunk aznap Medgyes volt ahol bejártunk egy templomot és a város egy kis részét." (Bedő Anna)

"Elérkezett az ötödik, egyben utolsó nap. Ezen a napon nagyon korán keltünk és indultunk útnak, hiszen a hazaérkezésünk előtt még útba ejtettük előbb a szelindeki várat, majd körbejártuk Nagyszeben óvárosát. Erdélyi utolsó állomásunk Déva volt, mivel szerettünk volna siklóval feljutni Déva várához. Sajnos a sikló nem működött, így a program ezen része nem valósult meg. A dévai megállót követően indultunk haza, majd az esti órákban érkeztünk meg kicsit elgyötörten, de annál több élménnyel és újdonsággal Dunakeszire." (Boda Szonja)

"Összefoglalásul elmondhatom, nagyon jól éreztem magam, sok szépet láttam életem első erdélyi útján, hamar elszaladt ez a néhány nap, de jó érzés volt kissé megfáradtan hazaérkezni." (Kajos András) 

"Erdélyi utazásunk utolsó napja! 

Egy hosszú és kimerítő, egyben izgalmas hét után elérkezett a pénteki nap, a hazafele utazás! 6:00 órára volt tervezve az indulás, de sajnos tizenöt percet csúsztunk, így 6:15-kor indultunk el a busszal. Első állomásunk a Szelindek vára volt. Nagyon tetszett mindenkinek, igazán megfogott bennünket. Hozzátett az is, hogy állatok is voltak, így még jobban megvolt az a régies hangulat. Utunk utána  Nagyszeben városába vezetett. Minden színes volt, alig bírtuk letenni a kameránkat a gyönyörű látvány miatt. Utána visszaszálltunk a buszra, és irányba vettük Déva várát. Sajnos a felvonó technikai okok miatt nem működött, de kárpotlásul elengedtek minket nézelődni.Erzsike néni sajnos nem tartott velünk, így integetve búcsúztunk tőle: "Nagyon köszönünk mindent, Erzsi néni!" 

Mindenki megtalálta a saját érdeklődését a vásáron. Ki a szuvenírekhez ment, ki pedig az ételeket célozta meg választásaként. Boldogan visszaszálltunk a buszra, és egymásnak mutogattuk tárgyainkat. Utána egyenesen haladtunk az autópályán a határig. Az ellenőrzés elég gyorsan ment és zökkenő mentesen. Már csak pár óra volt hátra a buszutazásból. Mikor leszálltunk, sokunknak könny csordult a szemébe,végül megköszöntük a tanároknak és a buszsofőröknek a munkát, a türelmet és a rengeteg segítséget. Így telt az utolsó napunk." (Kiss Zsófia) 

Kőrösi Napok 2018 - Tanulmányi nap

Iskolánkban az idén is megrendezésre került, a már régi hagyományokkal rendelkező Körösi napok, melynek első napja a felsősök körében a tanulmányi verseny napja. 

A Kőrösi napok az ünnepélyes megnyitóval kezdődtek, melynek alkalmával Erzsike néni, iskolánk igazgatónője és Rita néni, az igazgató-helyettes asszony megnyitotta a két napos rendezvényt. Ez mellett számos fellépő színesítette előadásával a megnyitót. Bevonultak a zászlósok, akiket Márti néni készít fel minden alkalomra, hogy bevonulásukkal, rövid előadásukkal emeljék az alkalom fényét. Ezt követően sor került iskolánk névadójának, Körösi-Csoma Sándor útjának rövid levetítésére, melynek során megismerkedhettünk azzal, hogy hogyan próbálta felfedezni őshazáját. A film levetítése után megkoszorúzásra került az iskola aulájában álló Körösi Csoma Sándor mellszobor.

A rövid megnyitót követően került sor a szintén hagyományokkal rendelkező tanulmányi versenyre. A verseny során számot kellett adnunk a névadónk, Körösi Csoma életrajzáról. Tesztlapokat kellett kitölteni, ez mindenki számára kötelező volt. Ez után jöttek a szabadon választott témakörök, melynek során kémia, fizika, informatika, matematika és biológia tudásunkról lehetett beszámolni.

A szabadon választott témakörök után az aulában online vetélkedő kezdődött, ez is szabadon választott foglalkozás volt. A vetélkedő során játékos formában szintén Körösi életútja volt a központi téma. 

A vetélkedőt követően osztályunkat csapatokra bontottuk Magdi néni irányításával, ahol ismét névadónk életének ismeretéről számolhattunk be játékos feladatok megoldása útján. Ezután osztályunk ismét egyesült, ahol több feladaton keresztül arról adhattunk számot, hogy mennyire ismerjük iskolánkat, az abban megtalálható tárgyakat, mellyel felmérhető volt, hogy mennyire figyeljük meg környezetünket. 

A versenyeken való részvétel azért is fontos, hogy hagyományainkat megőrizzük, tudást szerezzünk iskolánkról, illetve annak névadójáról, valamint ezen a napon, illetve a másnapi sportnapon értékelik az osztályok teljesítményét. Ez egyfajta versengés az osztályok között, hiszen a Körösi gálán kihirdetik a legjobb osztály teljesítményét, melyet tavaly a mi osztályunk nyert meg. Szeretnénk, ha ez az idei évben is így lenne, így megpróbáltuk legjobb teljesítményünket nyújtani. 

Boda Szonja 7.C

A 25. Néptánc Gála képei

Testvériskolánk cserediákjai

Csütörtökön már nagy volt az izgalom a családban, hogy vajon kik jönnek hozzánk Erdélyből, testvériskolánkból a focikupára és a néptánc gálára. A busz megérkezett, és apa hazajött két sráccal, akikkel jó barátok lettünk. Azalatt a rövid idő alatt, amíg együtt lehettünk, jókat beszélgettünk, nevettünk együtt, és kiszabadultunk egy szabaduló szobából is. Szombat este a 25. alkalommal megrendezett néptánc gálán pedig kiderült, hogy a fiúk nem csak jó fejek, hanem jó táncosok is. Kár, hogy nem maradhattak tovább…

/Kovács Dominik 7.c/

2017. szeptember 15-16. az olvasás éjszakája a Kőrösiben

Idén első alkalommal került megrendezésre a Kőrösiben az Olvasás éjszakája, melynek keretében közel száz negyedik, ötödik és hatodik évfolyamos kisdiák hallgatta tíz lelkes pedagógus felolvasásában Szabó Magda: Tündér Lala című művét, éjszakába nyúlóan. Az esemény tündér fogadalommal kezdődött. A rendezvény célja az olvasás népszerűsítése mellett tisztelgés volt Szabó Magda emléke előtt, születésének 100. évfordulója alkalmából.

Gratulálunk a szervezőknek a színvonalas rendezvényhez, a résztvevőknek pedig a kitartásukhoz!

A tanévnyitóról másképpen: mi illik, mi nem illik?

Az iskolai év első ünnepsége az évnyitó, mely egy különleges nap az iskola életében, legfőképpen az első osztályosok számára.

Ezen a napon a diákok ünneplőbe öltöznek, hiszen lezárul egy időszak, és egy új indul, ezzel is jelezve, hogy ez a nap más, mint a legtöbb iskolai nap.

Az évet ünnepséggel kezdjük, melyre több tanuló és tanár a nyári szabadidejéből áldozva készül, hogy emlékezetesebbé tegye ezt a napot. Ezért a többi tanulótól elvárható viselkedésnek kell hogy legyen, hogy a műsort előadókat megtiszteljük azzal, hogy az előadás közben nem beszélgetünk társainkkal, nem nevetgélünk, nem mocorgunk a helyünkön és nem forgolódunk, hanem figyelmesen, csendben, beszélgetés, nevetgélés nélkül végig nézzük az előadott műsort és végig hallgatjuk a megnyitó beszédet.

Az évnyitó végén fegyelmezetten visszavonulunk tantermeinkbe, hiszen előttünk van jó pár hónap, hogy nyári élményeinket megosszuk másokkal, illetve a rég nem látott barátainkkal beszélgessünk. 

/Boda Szonja 7.C/